Sziasztok!
Újra itt vagyok. Furcsa minden. Már több, mint egy éve nem irtam ide, több okból is; többek közt, hogy banális módon elfelejtettem a jelszavam, valamint, hogy az internet-kapcsolatom sem volt az igazi.. Igaz, most sem az.
Furcsa végigolvasni azt a pár postot, amit kilőttem a cybertérbe, furcsa kihallani belőle azt a kétségbeesést, fáradtságot, depressziót, ami akkor jellemezte a mindennapjaimat.. És furcsán jobban érzem magam tőle most, pedig azért most sincs minden rendben. Viszont jó szembesülni mindazzal, ami volt, mert jobban értékelem azt, ami most van. Na, már kezdek is belezavarodni! :)
Jelentem jobban vagyok! Sőt, kifejezetten jól. Egy év alatt számtalan dolog történt, kezdve azzal, hogy elköltöztem, munkába álltam, és rám talált a SZERELEM, igy nagybetűvel. Nos, szerintem kezdem az elején, 2010. április elején.
Az állásinterjút szerencsére sikeres szerződéskötés követte április első hetén, és rögtön munkába is állhattam egy magyar termékeket árusitó boltban. Kezdetben még csak beugrós voltam, mivel azt a boltot, ahova engem alkalmaztak volna, akkor még nem nyitották meg, folyamatban volt a festés-berendezés. Április közepén nyitottuk meg az új boltot, egy budai bevásárlóközpontban, kezdetben nagy sikerrel, a későbbiekben viszont gyülekezni kezdtek a viharfelhők.. A szomszédos boltosokkal hamar-könnyen összebarátkoztam, különleges közösség volt ott bent, életkorilag és életpályailag egyaránt. Pesten akkoriban régi-újként közlekedtem, időnként este is, bár eleinte inkább csak munkából haza, mert hozzá kellett szoknom, hiába ismertem úgy, mint a tenyerem, az éjszakai közlekedéssel még problémák akadtak, de ezen is hamar átlendültem. Jót tett a levegő-változás, bár általában nem a vidékről-Pestre költözést éretik ez alatt, de nekem nagyon jót tett.. Felpezsdült az életem, eljártam szórakozni is, sokszor késő éjszakáig, de végre újra éltem.
Vele kezdetben voltak még nagy harcaink, bemászkált a munkahelyemre is, és cirkuszt csinált, este munka után lejött hozzám, csak én nem haza mentem munka után, hanem pl.: koncertre, ebből is voltak gondok. Tudniillik, én szakitottam vele, mikor elcuccoltam, de ezt ő nem fogta fel, nem fogadta el. Ottmaradt az albérletben egyedül, abban, amit én vettem ki, amiben én kezdtem élni, és minden rám emlékezteti, és egyszerűen nem akart elengedni, hiába nem működött már köztünk semmi.. aztán végül nagyon összevesztem vele egy péntek éjjel az Örsön, és végre felfogta. Megértette, hogy ennek tényleg vége, és bár mindennek elhordott az ismerőseink körében, végre szabad voltam.
A munka jó volt nagyon, és sok új embert is megismertem. A bevásárlóközpontban (innentől BK) friss husinak számitottam, és szinte minden parti- és nem partiképes srác, hapsi, himnemű randizni akart velem. Eggyel voltak gyenge próbálkozások is, volt 3 randink, de rájöttem, hogy van valakije rajtam kivül, igy visszaálltam a csajokkal közös programokra. ÉS ekkor döntöttem el, hogy nekem nem kell pasi, hisz nélkülük is jól megvagyok. :) Kemény elhatározás volt, egy hónapig tartottam is. :D
Május közepét irtuk, mikor az egyik autómosós pasival összehaverkodtam, nem laktunk messze egymástól, igy közösen jártunk haza. Elvoltam vele, bár szegény egy igazi csőd volt, lehetett vele beszélgetni, és kezdetben szerettem is vele lenni. Aztán az történt, hogy megcsókolt. Én őt nem. Kiderült, hogy mint már oly' sokszor, ő is félreértett, és mig én barátként képzeltem el, ő többet akart. Ettől kezdve nem sokat találkoztam vele, csak egyszer-kétszer ittunk egy kávét. Mert a szertartás maradt, reggelente lementem hozzájuk kávét főzni, egy cigi hozzá, és indulhat a munka. Láttam rajta, hogy rosszul esik neki, hogy nem lesz folytatás, de mikor rákérdeztem azt mondta igyekszik barátként kezelni, és valóban látszott rajta az igyekezet. Egy-két hét eltelt igy, majd kaptak egy új mosósfiút. Kezdetben nem tudtam ki az, csak azt láttam, hogy mindig velük mászkált, aztán rákérdeztem Lacinál, hogy ugyan árulja már el, hogy ki az a srác.. Kiderült, hogy ő új srác, Laci kollégájának a haverja. Tetszett a srác, de eszembejutott az elhatározásom, miszerint nincs pasizás, és azon voltam, hogy betartsam, hiszen olyan jól elvoltam igy. Az új fiút egyébként Petinek hivták, és verhetetlen gyönyörű szemei voltak..sokszor azon kaptam magam, hogy csak bámulok bele a szemeibe, és ő meg értetlenül néz rám, hogy mit bámulom.. ciki volt :) Az össz beszélgetésem ennek ellenére annyi volt vele, hogy "Finom kávét főztél, köszönöm!" de legalább megtudtam, hogy illedelmes.
Már június közepe volt, mikor az egyik kolléganőm lányával kitaláltuk, hogy mivel mindketten foci-fanok vagyunk, mi lenne, ha eljárnánk esténként az Eiffel-térre megnézni az esti VB-meccset? Meg is beszéltük, hogy fél 8kor találkozunk este, a Nyugati előtt. Kicsit hamar érkeztem, gondoltam veszek egy doboz sört, és megvárom egy padon, mikoris észrevettem, hogy a kiszemeltem és a munkatársa is szintén ott ácsorognak, és sörözgetnek. Hozzájuk csapódtam, beszélgetésbe elegyedtünk, de csak úgy felületesen. Megtudtam hol laknak, és hogy vonatra várnak, csak előtte frissitenek egyet, valamint igyekeztem megtudni, hogy mégis mit ábrázol a tetoválás a lábán, mert nem tudtam rájönni.(Ezt egyébként a mai napig nem tudom :) ) Már majdnem 8 volt, mikor barátnőm hivott, hogy mégis merre vagyok, mert nemsokára kezdődik a meccs, és még nincs helyünk, és én sem vagyok sehol.. Megkérdeztem, hogy lenne-e kedve/kedvük velem tartani, és megnézni a meccset, de sajnálatomra azt mondta, hogy egy bulira hivatalosak, ezért most inkább nem.
Folyt. köv.!
